E=kQ/r²≈8,99×10⁹×2,0×10⁻⁶/0,30²≈2,0×10⁵ N/C. Pozitív forrástöltés miatt az irány sugárirányban kifelé mutat.
Az ábra szemléltető jellegű: összefüggéseket mutat, nem atomok, pályák vagy mikroszkopikus részecskék szó szerinti fényképe.
118 elem. Az anyag áttekinthető térképe. Fedezd fel a táblázatot, nyiss meg egy elemet, majd haladj tovább a kémiába és fizikába.
Az elektromos potenciál egységnyi pozitív töltésre jutó potenciális energiát jellemez: V=U/q. Két pont közötti potenciálkülönbség megmondja, mennyivel változik egy q töltés potenciális energiája: ΔU=qΔV. A potenciál skalár, ezért gyakran könnyebb vele számolni, mint közvetlenül a vektori elektromos térrel.
A volt joule/coulomb: 1 V=1 J/C. Egy 12 V-os akkumulátor nem azt jelenti, hogy minden töltés 12 joule energiát kap; egy 1 C töltéshez 12 J energiaváltozás tartozhat ideális esetben. Az energia tehát a töltés nagyságától is függ, míg a potenciálkülönbség a két pont és a mező tulajdonsága.
Ha a zérusszintet végtelenben választjuk, ponttöltésre V=kQ/r. Pozitív Q esetén V pozitív, negatívnál negatív. Több ponttöltés potenciálja egyszerű algebrai összeg: V=ΣkQᵢ/rᵢ. Ez jelentős egyszerűsítés a mezőszámításhoz képest, mert nincs szükség vektori irányok összeadására.
A tér a potenciál csökkenésének irányába mutat: E=−∇V. Egy dimenzióban homogén térben E≈−ΔV/Δx. A mínuszjel azt jelzi, hogy pozitív próbatöltés spontán az alacsonyabb potenciál felé gyorsulhat. Negatív töltés esetén a potenciális energia qV miatt az energiaminimum iránya ellenkező lehet.
Azonos potenciálú pontok ekvipotenciális felületet alkotnak. Ilyen felület mentén ideális elektrosztatikus mezőben egy töltés áthelyezéséhez a mező nem végez nettó munkát. Az elektromos erővonalak merőlegesek az ekvipotenciális felületekre, mert ha lenne érintőirányú E-komponens, a potenciál a felület mentén is változna.