3p → n=3; l=1; mₗ={−1,0,+1}; mₛ=±1/2

Főkvantumszám: n

Az atomi elektronállapotokat négy kvantumszámmal írjuk le: n a fő energiahéjat, l az orbitális impulzusmomentum típusát, m l annak térbeli komponensét, m s pedig az elektron spinjének két lehetséges vetületét jelöli. Ezek nem tetszőleges címkék: megengedett értékeiket a kvantummechanika korlátozza.

n=1,2,3,… pozitív egész. Hidrogénszerű atomnál az energia főként n-től függ, és nagyobb n általában nagyobb átlagos kiterjedést és magasabb energiát jelent. Több-elektronos atomoknál más kvantumszámok és elektron–elektron kölcsönhatások is számítanak.

Egy adott n mellett l=0,1,…,n−1. A hagyományos jelölések l=0→s, 1→p, 2→d, 3→f. Az l kapcsolódik az orbitális impulzusmomentum nagyságához és meghatározza az orbitál csomóponti, szögfüggő szerkezetét.

m l egész értékei −l-től +l-ig terjednek. Egy p-alhéjon például l=1, ezért m l =−1,0,+1: három orbitális állapot tartozik hozzá. Külső mágneses térben ezek energiája felhasadhat.

Az elektron spinje belső kvantumtulajdonság, nem klasszikus forgó golyó. A spinvetület m s =+1/2 vagy −1/2. Egy adott térbeli orbitálban legfeljebb két elektron lehet, és a Pauli-elv miatt spinállapotuk ellentétes.