Az SI hét alapegysége a másodperc, méter, kilogramm, amper, kelvin, mól és kandela. A modern SI-ben az egységeket kiválasztott alapvető állandók számértékének pontos rögzítésével határozzák meg.
A tudományban egy érdekes adat gyakran egy kérdés kezdete, nem a vége.
Olvasás közben érdemes egy ismert példát választani, és végiggondolni, mit jelentenek a számok fizikailag. Az egység, a nagyságrend és a periódusos rendszerben elfoglalt hely gyakran gyorsabban felfedi a hibát, mint maga a számolás.
Vékony lencse közelítésben a tárgytávolság, képtávolság és fókusztávolság kapcsolata 1/f=1/t+1/k. A lencse a fényt töréssel irányítja át, és attól függően hozhat létre valódi vagy látszólagos képet, hol van a tárgy a fókuszhoz képest.
Levegőben egy szokásos pozitív fókuszú gyűjtőlencse a tengellyel párhuzamos sugarakat közel a fókuszpontba gyűjti. Negatív fókuszú szórólencse úgy téríti a sugarakat, mintha azok a tárgyoldali fókuszból indultak volna. A viselkedés valójában a lencse alakjától és a lencse/környezet relatív törésmutatójától függ.
Gyűjtőlencsénél a főtengellyel párhuzamos sugár a képtéri fókusz felé törik; a tárgyoldali fókuszon át érkező sugár kilépés után párhuzamos lesz; az optikai középponton átmenő sugár vékony lencsénél közel irányváltozás nélkül halad. Két sugár metszése elegendő a kép geometriai helyének szerkesztéséhez.
Valódi kép ott keletkezik, ahol a kilépő sugarak ténylegesen találkoznak, ezért ernyőre vetíthető. Látszólagos képnél a sugarak csak visszafelé meghosszabbítva metszik egymást; ernyőn nem fogható fel közvetlenül. Nagyítóban a tárgy a gyűjtőlencse fókuszán belül van, ezért nagyított látszólagos kép keletkezhet.
A lineáris nagyítás m=h'/h=−k/t a szokásos előjel-konvencióban. |m|>1 nagyított, |m|<1 kicsinyített képet jelent; a negatív előjel fordított valódi képre utalhat. Mindig következetesen ugyanazt az előjelrendszert kell használni, mert eltérő tankönyvek konvenciói különbözhetnek.