Miért minden irányban hat?
Azonos folyadék, azonos szabadfelszíni nyomás és azonos mélység esetén a hidrosztatikai nyomás nem függ az edény alakjától. Ez elsőre meglepő lehet, de a falakra ható erők és azok függőleges komponensei biztosítják a teljes erőegyensúlyt. Ezt nevezik hidrosztatikai paradoxonként is.
Hidrosztatikai törvény
Zárt, közel összenyomhatatlan folyadékra kifejtett nyomásváltozás minden irányban továbbterjed. Hidraulikus emelőnél F₁/A₁≈F₂/A₂, ezért nagyobb dugattyúfelületen nagyobb erő nyerhető. Energiát azonban nem kapunk ingyen: a nagyobb dugattyú kisebb utat tesz meg a térfogatmegmaradás miatt.
Edény alakja
U-csöves manométerben a folyadékoszlopok magasságkülönbsége nyomáskülönbséget mér: Δp≈ρgΔh. A módszer közvetlenül a hidrosztatikai egyensúlyt használja. Több különböző sűrűségű folyadékréteg esetén szakaszonként kell követni a nyomás növekedését vagy csökkenését.
Pascal-elv
Folyadékokat sok iskolai feladatban összenyomhatatlannak tekintünk, de valójában véges térfogati rugalmassági modulusuk van. Nagy nyomásoknál a sűrűség változhat, így az egyszerű ρgh képlet állandó ρ feltétele korlátozott. Gázoknál ez a közelítés általában még kevésbé használható.
Miért minden irányban hat?
Ugyanaz a nyomás nagyobb felületen nagyobb összerőt jelent. Ezért egy gát alsó része nemcsak nagyobb helyi nyomást tapasztal, hanem a teljes erő kiszámításához a nyomás felület menti változását is integrálni kell. A „p=ρgh” önmagában nem minden felületi erő végső válasza.
Zárt, közel összenyomhatatlan folyadékra kifejtett nyomásváltozás minden irányban továbbterjed. Hidraulikus emelőnél F₁/A₁≈F₂/A₂, ezért nagyobb dugattyúfelületen nagyobb erő nyerhető. Energiát azonban nem kapunk ingyen: a nagyobb dugattyú kisebb utat tesz meg a térfogatmegmaradás miatt.