Na → Na⁺+e⁻ ; Cl+e⁻→Cl⁻

Miért kerülnek közelebb az atomok?

Kémiai kötés akkor alakul ki, amikor az atomok közötti kölcsönhatás a különálló részecskékhez képest kedvezőbb energiaállapotot hoz létre. Az ionos, kovalens és fémes kötés nem három mereven elkülönülő doboz: azt írják le, hogyan oszlik el és hogyan mozog az elektronsűrűség az anyagban.

Nagy távolságban alig hatnak egymásra. Közeledéskor az egyik atommag vonzza a másik atom elektronjait, ami csökkentheti az energiát. Túl kis távolságnál azonban a mag–mag és elektron–elektron taszítás meredeken megnő. A kötési távolság a vonzó és taszító hatások közötti energiaminimum közelében alakul ki.

Kovalens kötésben az elektronpár vagy általánosabban a kötő elektronsűrűség több atomhoz tartozik. H₂-ben a két hidrogén 1s állapota olyan molekulapályát hoz létre, amelyben a két mag közötti elektronsűrűség megnő. Poláris kovalens kötésben, például H–Cl esetén, ez a sűrűség nem szimmetrikus.

Ha elektronátadás után ellentétes töltésű ionok keletkeznek, közöttük hosszú hatótávolságú elektrosztatikus vonzás működik. Szilárd NaCl-ban nem elkülönült NaCl „molekulák” sorakoznak, hanem kiterjedt ionrács. A szerkezet energiáját az egész rácsban jelen lévő vonzó és taszító kölcsönhatások határozzák meg.

Az elektronegativitás-különbség segít megjósolni egy kötés polaritását, de egy egész molekula polaritásához a geometria is kell. A CO₂ két C=O kötése poláris, mégis a lineáris molekulában a két kötési dipólus kioltja egymást. A H₂O hajlított geometriájában viszont nem történik teljes kioltás.