E₁=E₂; 120 J+30 J=150 J

Kinetikus energia

Zárt rendszer teljes energiája nem keletkezik a semmiből és nem tűnik el: formát válthat és a rendszer részei között áramolhat. A „mechanikai energia megmarad” ennél szűkebb állítás, amely csak akkor használható közvetlenül, ha a nem konzervatív energiaátadást megfelelően kezeljük.

Állandó tömegű, nem relativisztikus test transzlációs kinetikus energiája K=½mv². Mivel v négyzetesen szerepel, a sebesség kétszerezése négyszeres kinetikus energiát jelent. A kinetikus energia skalár, ezért nem lehet egyszerűen a sebesség irányához hasonló vektorként kezelni.

A Föld felszíne közelében U_g≈mgh, ha a választott magasságtartományban g közel állandó. A zérusszint tetszőlegesen választható; fizikailag az energiakülönbség számít. Nagy távolságoknál az általános U=−GMm/r alak szükséges.

A testre ható eredő erők munkája a kinetikus energia változásával egyenlő: W_net=ΔK. Ez nem ugyanaz, mint a teljes energiamegmaradás, hanem a mozgás és az erők munkája közötti kapcsolat. Konzervatív erők munkáját potenciális energiával is könyvelhetjük.

Ha egy lejtőn csúszó test súrlódik, K+U_g önmagában csökkenhet. Az energia azonban nem semmisül meg: belső energia és hőmérséklet-növekedés jelenhet meg a testben és a felületben. A rendszerhatár helyes megválasztása dönti el, mit nevezünk belső átalakulásnak és mit külső energiaátadásnak.