Elektrosztatikus eredet
Csoporton lefelé új főhéj kerül a vegyértékhéj alá. A nagyobb átlagos távolság és a belső elektronok árnyékolása együtt azt eredményezi, hogy a külső elektron kevésbé szorosan kötődik, még akkor is, ha a mag protonszáma nő.
Belső és külső elektronok
A d és különösen az f elektronok árnyékolása nem mindig olyan hatékony, mint egy egyszerű héjmodell sugallná. Ez hozzájárul például a lantanoida-kontrakcióhoz: az f elektronok gyenge árnyékolása miatt a növekvő magtöltés erősebben összehúzza az elektronfelhőt.
Behatolási sorrend
Nem helyes azt mondani, hogy a belső elektronok „teljesen eltakarják” a magot. A kvantummechanikai elektronfelhők nem merev gömbhéjak, és egy külső elektron bizonyos valószínűséggel a belső tartományba is behatolhat.
Kapcsolat Z eff -fel
A pontosabb atommodellekben nem úgy járunk el, hogy előbb rögzítjük az egyik elektront, majd hozzáadunk egy egyszerű árnyékoló konstansot. Az összes elektron eloszlása együtt alakítja az effektív potenciált, és ezt önkonzisztensen kell meghatározni. Az árnyékolás ezért hasznos kémiai kép, de a sok-elektronos hullámfüggvény egyszerűsítése.
Elektrosztatikus eredet
Miért érzi általában erősebben a mag vonzását egy 3s elektron, mint egy azonos főkvantumszámú 3d elektron?
A d és különösen az f elektronok árnyékolása nem mindig olyan hatékony, mint egy egyszerű héjmodell sugallná. Ez hozzájárul például a lantanoida-kontrakcióhoz: az f elektronok gyenge árnyékolása miatt a növekvő magtöltés erősebben összehúzza az elektronfelhőt.