Először egyenlítsd ki az egyenletet
Ha több reagensből megadott mennyiség áll rendelkezésre, nem feltétlenül mind fogy el. Mindegyikből számítsd ki, mennyi termék képződhetne; amelyik a legkevesebbet engedi, az a limitáló reagens. A többi reagens feleslegben marad. A „kisebb tömegű” anyag nem automatikusan limitáló.
Mól mint közös nyelv
A sztöchiometria a limitáló reagensből elméleti maximális termékmennyiséget ad. Valós kísérletben mellékreakciók, egyensúly, veszteségek vagy nem teljes átalakulás miatt kevesebb terméket nyerhetünk. A százalékos hozam = tényleges hozam / elméleti hozam ×100%.
Példa: vízképződés
Ha koncentrációt és térfogatot ismerünk, a mólszám n=cV, feltéve hogy V megfelelő egységben szerepel. Sav-bázis titrálásnál például a mólarányt a kiegyenlített reakció adja, nem az a feltételezés, hogy a két oldat térfogata vagy koncentrációja azonos.
Limitáló reagens
Írd az átváltásokat törtek formájában úgy, hogy a nem kívánt egységek kiesjenek. Ha g → mol → mol → g útvonalon a végén nem gramm marad, valahol hibás tényezőt használtál. Ez a módszer különösen jól kiszűri a moláris tömeggel való rossz irányú szorzást vagy osztást.
Először egyenlítsd ki az egyenletet
A 2H₂ + O₂ → 2H₂O reakcióban 3,0 mol O₂ és 4,0 mol H₂ áll rendelkezésre. Melyik a limitáló reagens, és hány mol víz képződhet?
A sztöchiometria a limitáló reagensből elméleti maximális termékmennyiséget ad. Valós kísérletben mellékreakciók, egyensúly, veszteségek vagy nem teljes átalakulás miatt kevesebb terméket nyerhetünk. A százalékos hozam = tényleges hozam / elméleti hozam ×100%.