Egy d alhéjhoz öt orbitál tartozik, minden orbitál két ellentétes spinű elektront fogadhat. Így összesen 5×2=10 elektron töltheti fel a d alhéjat, ami tíz egymást követő elemnek felel meg.
Carbon (C) — kémiai elem 6. A periódusos rendszerben elfoglalt hely segít megérteni az elektronszerkezetet, az oxidációs állapotokat és a kémiai kötéseket.
Hogyan olvasd ezt az oldalt
Carbon (C) — kémiai elem 6. A periódusos rendszerben elfoglalt hely segít megérteni az elektronszerkezetet, az oxidációs állapotokat és a kémiai kötéseket.
Miért szabadulhat fel energia?
Magfúziókor könnyű atommagok egyesülnek nehezebb maggá, és energia szabadulhat fel, ha a termék nukleonjai átlagosan erősebben kötöttek. A csillagok energiatermelésének alapja ilyen folyamat, de földi körülmények között a pozitív magok Coulomb-taszítása miatt rendkívül nehéz tartósan megvalósítani.
A könnyű magoktól a vas környékéig nő az egy nukleonra jutó kötési energia. Ha két könnyű mag összeolvad és a végállapot erősebben kötött, a rendszer nyugalmi tömege csökken. A különbség mozgási energiává és sugárzássá alakul.
Két pozitív mag elektromosan taszítja egymást. Ahhoz, hogy az erős kölcsönhatás rövid hatótávolságába kerüljenek, nagyon közel kell jutniuk. Magas hőmérsékleten a részecskék nagy mozgási energiája növeli ennek esélyét, kvantummechanikai alagúthatás pedig a klasszikusan elegendő energia alatt is lehetővé tesz reakciókat.
Az atommag sugara nagyságrendekkel kisebb az atom teljes sugaránál. Ezért az atom térfogatának nagy része nem tömör anyag, hanem az elektronállapotok által meghatározott tér. Ez nem azt jelenti, hogy „semmi sincs ott”: az elektromos kölcsönhatás és a kvantumállapotok határozzák meg, hogyan közelíthet két atom egymáshoz.
Fúziós hőmérsékleten az anyag ionizált: az elektronok nincsenek tartósan atommagokhoz kötve, plazma jön létre. A forró plazmát nem lehet közvetlenül hétköznapi falhoz érinteni, mert gyorsan lehűlne és károsítaná az anyagot. Mágneses vagy inerciális összetartási módszerek ezért központi szerepűek.