Mi ad erős elektronvonzást?
Kis atomsugár és nagy effektív magtöltés esetén a kötő elektronok közelebb kerülhetnek egy erősen vonzó maghoz. Ezért a főcsoportokban az elektronegativitás általában nő balról jobbra, és csökken lefelé. A fluor a Pauling-skálán a legnagyobb értékű elem.
Kötési polaritás
Ha két azonos atom kötődik, például H₂ vagy Cl₂, a kötő elektronsűrűség szimmetrikus. H–Cl esetén a klór elektronegatívabb, ezért a kötés Cl felőli oldalán nagyobb az elektronsűrűség: H részleges pozitív, Cl részleges negatív töltést kap. Ezek részleges, nem egész iontöltések.
Nem éles határ az ionos és kovalens között
Nagy elektronegativitás-különbség többnyire erősen poláris, részben ionos jellegű kötést jelez, de nincs univerzális küszöb, amely minden anyagot két tiszta kategóriába választ. A valós kötésjelleg folytonosan változhat, és a kristályszerkezet, koordináció és környezet is számít.
Molekulapolaritás: kell a geometria is
A kötési dipólusok vektorok. A CO₂ két poláris C=O kötése lineárisan, ellentétes irányban áll, ezért kioltja egymást. A H₂O két O–H dipólusa a hajlított geometriában nem oltódik ki, így a molekula poláris. A molekula polaritását tehát nem lehet csak elektronegativitás-különbségekből megmondani.
Mi ad erős elektronvonzást?
Az elektronaffinitás egy gázfázisú semleges atomhoz hozzáadott elektron energiaváltozásával foglalkozik. Az elektronegativitás ezzel szemben egy kötésben lévő atom relatív elektronvonzó képessége. A két tulajdonság összefügghet, de definíciójuk és mértékük különbözik.
Ha két azonos atom kötődik, például H₂ vagy Cl₂, a kötő elektronsűrűség szimmetrikus. H–Cl esetén a klór elektronegatívabb, ezért a kötés Cl felőli oldalán nagyobb az elektronsűrűség: H részleges pozitív, Cl részleges negatív töltést kap. Ezek részleges, nem egész iontöltések.