Miért bomlik egy mag?
Az aktivitás A=λN, vagyis az időegység alatt várható bomlások száma. SI-egysége a becquerel: 1 Bq = 1 bomlás másodpercenként. Az aktivitás idővel ugyanúgy exponenciálisan csökken, mint a még el nem bomlott magok száma.
Exponenciális törvény
β⁻-bomlásban egy neutron protonná alakul: n → p + e⁻ + ν̄ e . A mag rendszáma eggyel nő, a tömegszám változatlan. Például a szén-14 nitrogén-14-gyé alakul. A kibocsátott elektron nem egy korábban a magban „tárolt” atomi elektron; az átalakulás során keletkezik.
Aktivitás
A legtöbb magbomlás sebességét hétköznapi hőmérséklet-, nyomás- vagy kémiai állapotváltozás alig befolyásolja, mert a folyamat a magban zajlik, miközben a kémiai kötés az elektronhéj energiaskáláján működik. Vannak speciális kivételek, például elektronbefogás, ahol az elektronállapot kis hatást okozhat, de ez nem teszi a radioaktivitást egyszerűen „kapcsolhatóvá”.
Fő bomlástípusok
A véletlenszerű nem azonos a szabálytalannal. Egy adott magról nem tudjuk megmondani, hogy a következő másodpercben bomlik-e, de nagyon sok mag esetén a relatív ingadozás kicsi, ezért az exponenciális törvény rendkívül pontosan mérhető. Ugyanez a statisztikai gondolat jelenik meg a részecskefizika sok más folyamatában.
Miért bomlik egy mag?
A sugárveszély értékeléséhez az aktivitás önmagában nem elég. Számít a sugárzás típusa és energiája, a forrás távolsága, az expozíciós idő, az árnyékolás és az, hogy az anyag a testen kívül vagy belül van-e. Azonos Bq érték különböző nuklidoknál nem feltétlenül azonos biológiai hatást jelent.
β⁻-bomlásban egy neutron protonná alakul: n → p + e⁻ + ν̄ e . A mag rendszáma eggyel nő, a tömegszám változatlan. Például a szén-14 nitrogén-14-gyé alakul. A kibocsátott elektron nem egy korábban a magban „tárolt” atomi elektron; az átalakulás során keletkezik.