Alapszabályok
Komplexekben az oxidációs szám meghatározásához a ligandok formális töltését és a teljes komplex töltését együtt használjuk. Például [Fe(CN)₆]⁴⁻ esetén hat CN⁻ összesen −6, ezért a vas +2 oxidációs állapotú. Ez a könyvelés független attól, mennyire kovalens valójában a fém–ligandum kötés.
Gyakori értékek
Vegyes oxidációs állapotú szilárd anyagoknál a sztöchiometria például +2,5 átlagot adhat. Ez gyakran két különböző egész oxidációs állapot statisztikai vagy rendezett keverékét jelenti, máskor erősen delokalizált elektronállapot áll mögötte. Az átlagértéket ezért nem szabad egyetlen atom szó szerinti töltéseként értelmezni.
Redoxi könyvelés
Legyen x a kéné. Négy oxigén 4×(−2)=−8, az összeg −2: x−8=−2, ezért x=+6.
Formális, nem fizikai egész töltés
Az oxidációs szám formális könyvelési eszköz, amely megmutatja, milyen töltést kapna egy atom, ha a kötéseket idealizáltan a nagyobb elektronegativitású partnerhez rendelnénk. Nem mindig azonos a valódi részleges töltéssel, de nélkülözhetetlen a redoxireakciók elektronmérlegének követéséhez.
Alapszabályok
Elemi állapotban az oxidációs szám 0. Egyatomos ionnál megegyezik az ion töltésével. Semleges vegyületben az oxidációs számok összege 0, többatomos ionban pedig az ion össztöltésével egyenlő.
Vegyes oxidációs állapotú szilárd anyagoknál a sztöchiometria például +2,5 átlagot adhat. Ez gyakran két különböző egész oxidációs állapot statisztikai vagy rendezett keverékét jelenti, máskor erősen delokalizált elektronállapot áll mögötte. Az átlagértéket ezért nem szabad egyetlen atom szó szerinti töltéseként értelmezni.