Miért bizonyítja a transzverzális jelleget?
Lineárisan polarizált fény 100 W/m² intenzitással érkezik egy analizátorra, amelynek tengelye 60°-ot zár be a polarizáció irányával. Mennyi az ideális kilépő intenzitás?
Lineáris polarizátor
A polarizáció a transzverzális hullám rezgési irányának rendeződését írja le. Fény esetén az elektromos tér vektorának iránya a terjedésre merőleges síkban változik; lineáris polarizációnál ez az irány egy rögzített egyenes mentén marad.
Nem polarizált fény
Longitudinális hullámnál a rezgés a terjedés irányában történik, ezért nincs ugyanolyan értelemben vett keresztirányú rezgéssík, amelyet polarizátor kiválaszthatna. A fény polarizálhatósága ezért történetileg fontos bizonyítéka volt annak, hogy az elektromágneses hullám transzverzális.
Körös és elliptikus polarizáció
Egy ideális lineáris polarizátor csak az elektromos tér egy kijelölt tengelyirányú komponensét engedi át. Már lineárisan polarizált fényre Malus törvénye adja az intenzitást: I=I₀cos²θ, ahol θ a fény polarizációs iránya és az analizátor tengelye közötti szög. 90°-os keresztezésnél az ideális intenzitás nulla.
Miért bizonyítja a transzverzális jelleget?
Hétköznapi fényforrás sok egymástól független emissziós eseményből állhat, ezért rövid időskálán sokféle keresztirányú irány szerepel. Ideális polarizátoron átlagosan az intenzitás fele halad át. Ezután a fény már lineárisan polarizált, így egy második polarizátor viselkedésére Malus törvénye alkalmazható.
A polarizáció a transzverzális hullám rezgési irányának rendeződését írja le. Fény esetén az elektromos tér vektorának iránya a terjedésre merőleges síkban változik; lineáris polarizációnál ez az irány egy rögzített egyenes mentén marad.