Az f alhéj hét orbitált, összesen tizennégy elektront tartalmazhat. A lantanoidák és aktinoidák ezért 14 elem széles sorokat alkotnak. A táblázatban gyakran külön sorban jelenítjük meg őket, hogy a fő tábla ne legyen túl széles, de valójában a 6. és 7. periódus részei.
Az ábra szemléltető jellegű: összefüggéseket mutat, nem atomok, pályák vagy mikroszkopikus részecskék szó szerinti fényképe.
118 elem. Az anyag áttekinthető térképe. Fedezd fel a táblázatot, nyiss meg egy elemet, majd haladj tovább a kémiába és fizikába.
Az első ionizációs energia az a minimális energia, amely egy gázfázisú, alapállapotú semleges atomból a legkönnyebben eltávolítható elektron leválasztásához szükséges. Nagysága azt jelzi, milyen erősen kötött a legkülső eltávolítható elektron.
X(g) → X⁺(g)+e⁻. Az ionizációs energia pozitív energiabefektetés. Fontos a gázfázis megadása, mert szilárd vagy oldott állapotban további kölcsönhatások energiái is belépnének.
Balról jobbra általában nő, mert az effektív magtöltés erősödik és az atomsugár csökken. Csoporton lefelé rendszerint csökken, mert a vegyértékelektron távolabb van és erősebben árnyékolt. Ezek trendek, nem hibátlan monoton szabályok.
Alhéjak energiája és az elektronpárosítás módosíthatja a trendet. Például egy új p alhéj megkezdésekor vagy párosított elektron eltávolításakor a vártnál kisebb ionizációs energia jelenhet meg. A konfiguráció részlete tehát fontos.
A második, harmadik stb. ionizáció mindig már pozitív ionból távolít el további elektront, ezért rendszerint nagyobb energia kell. Ha a vegyértékelektronok elfogytak és belső héjelektront kell eltávolítani, nagy ugrás jelenik meg.