Az f alhéj hét orbitált, összesen tizennégy elektront tartalmazhat. A lantanoidák és aktinoidák ezért 14 elem széles sorokat alkotnak. A táblázatban gyakran külön sorban jelenítjük meg őket, hogy a fő tábla ne legyen túl széles, de valójában a 6. és 7. periódus részei.
Az ábra szemléltető jellegű: összefüggéseket mutat, nem atomok, pályák vagy mikroszkopikus részecskék szó szerinti fényképe.
118 elem. Az anyag áttekinthető térképe. Fedezd fel a táblázatot, nyiss meg egy elemet, majd haladj tovább a kémiába és fizikába.
Az atomsugár nem egy kemény gömb pontos határa, mert az elektronfelhő fokozatosan terjed a térben. Ezért több definíció létezik – kovalens, van der Waals- vagy fémes sugár –, de mindegyikből jól láthatók a periódusos rendszer alapvető mérettrendjei.
Az elektron kvantummechanikai valószínűségi eloszlással írható le, amely nem egy adott sugárnál válik hirtelen nullává. Atomsugarat ezért többnyire két atom közötti mérhető távolságból definiálunk, a kötési vagy érintkezési helyzettől függően.
Azonos atomok közötti egyszeres kovalens kötés kötéstávolságának közel fele jó kovalens sugárdefiníció lehet. Különböző kötésrendek és kémiai környezetek módosíthatják a távolságot, ezért táblázatok között kisebb eltérések természetesek.
Balról jobbra az atomsugár általában csökken. A protonszám nő, az új elektronok ugyanabba a főhéjba kerülnek, és az árnyékolás nem kompenzálja teljesen a nagyobb magtöltést. A növekvő effektív magtöltés összehúzza az elektronfelhőt.
Új főhéjak jelennek meg, ezért a vegyértékelektronok átlagosan távolabb vannak a magtól. Bár a magtöltés is nő, a nagyobb n és árnyékolás hatása miatt az atomsugár általában nő lefelé.