Az első szerkezeti tény az O–O kötés: H–O–O–H.
A peroxidban az oxigén oxidációs száma −1, nem a vízben megszokott −2.
A hidrogén-peroxid H₂O₂, amelyben közvetlen oxigén–oxigén egyszeres kötés található. Ez az O–O kapcsolat különbözteti meg a peroxidot a víztől, és alapvetően meghatározza redoxikémiáját és bomlási hajlamát.
A puszta H₂O₂ képlet nem mutatja a kapcsolódást; a H–O–O–H vázból azonnal látszik, hogy a két oxigénatom közvetlenül kapcsolódik.
A peroxidban az oxigén oxidációs száma −1, nem a vízben megszokott −2.
Gázfázisban a H₂O₂ az O–O kötés körül nem sík egyensúlyi konformációt vesz fel.
A molekula természetesen rezeg és forog; a szerkezeti kép nem merev tárgyat, hanem az előnyben részesített geometriát mutatja.
A 2 H₂O₂ → 2 H₂O + O₂ összegreakció diszproporcionálódás: ugyanaz a peroxid-oxigén −2 és 0 oxidációs állapotba kerül.
A sebesség erősen függ katalizátoroktól, felületektől, fénytől, hőmérséklettől és koncentrációtól.
| Képlet | H₂O₂ |
|---|---|
| CAS nyilvántartási szám | 7722-84-1 |
| PubChem CID | 784 |
| Standard InChI | InChI=1S/H2O2/c1-2/h1-2H |
| Kanonikus SMILES | OO |
Az O–O kötésben az azonos atomok között az elektronokat egyenlően osztjuk fel az oxidációsszám-könyvelésben; az O–H kötés adja az eredő −1 értéket.
Nem. A reakciópartnertől és a körülményektől függően oxidálódhat vagy redukálódhat is.
Nem. A koncentráció címkéje meghatározott tömeg- vagy térfogatalapú konvenciót használ.