Légzés
Az oxigén kémiája az elektronok felvételével támogatja az aerob sejtlégzést.
Az oxigén 8 rendszámú kémiai elem (O), a 2. periódus 16. csoportjában, a p-mezőben található. Szobahőmérsékleten a referencia szerinti halmazállapot: gáz. Elektronkonfigurációja: [He] 2s2 2p4.
A 16. csoport atomjainak hat vegyértékelektronjuk van. A kötésképzés gyakran két elektron felvételével vagy megosztásával jár, a nehezebb elemek pedig az oxidációs állapotok szélesebb tartományát érhetik el.
Az oxigén külsőhéj-szerkezete segít megérteni, miért fontosak az oxidok, szulfidok, oxoanionok és kovalens vegyületek a kalkogének családjában.
Az elemi oxigén főként O₂ formájában fordul elő, az ózon O₃ pedig egy másik molekuláris forma. Vegyületeiben oxidokat, hidroxidokat, oxoanionokat és kovalens kötéseket alkot az ásványi és biológiai kémiában. A −2 oxidációs állapot különösen gyakori, fontos kivételek például a peroxidok.
A referencia szerinti halmazállapot szobahőmérsékleten gáz. A megadott sűrűség 1.429 g/L. Az olvadáspont 54.37 K (-218.8 °C). A forráspont 90.19 K (-183 °C). A nyomás, a tisztaság és a kristályszerkezet módosíthatja a mért fizikai tulajdonságokat.
A gyakorlatban az oxigén többek között a következő területeken jelenik meg: Légzés, Kohászat, Acél és Vízkezelés.
Az oxigén kémiája az elektronok felvételével támogatja az aerob sejtlégzést.
Az oxigén fémek kinyerésében, finomításában, ötvözésében vagy hőkezelésében használható a tulajdonságok szabályozására.
Az oxigén módosíthatja az acélok tulajdonságait, illetve szerepet kaphat az acélgyártás kémiájában és az ötvözettervezésben.
Az oxigén fertőtlenítési, tisztítási, oxidációs vagy egyéb víz- és anyagkezelési folyamatok kémiájában használható.
Az oxigén a 2. periódus 16. csoportjában található. A bemutatott környezetben nitrogén és fluor között helyezkedik el ugyanabban a periódusban; kén közvetlenül alatta található ugyanabban a csoportban. Ezek a helyzetek lehetővé teszik az atomméret, az ionizációs energia és a kötési viselkedés összehasonlítását a közeli elemekkel.
Az értékek az elemre, illetve ahol értelmezhető, a semleges atomra vonatkoznak. A fizikai adatok függhetnek az allotróp módosulattól, a nyomástól és a mérési körülményektől.
Az oxigén felfedezését Carl Wilhelm Scheele nevéhez kötik. Az elem felismerése, tiszta mintájának izolálása és modern rendszámának meghatározása nem feltétlenül ugyanabban az időpontban történt.
A standard atomtömeg a következő intervallummal adható meg: [15.99903, 15.99977]. A természetes minták izotóparányai kissé eltérhetnek, ezért egyetlen univerzális tizedes érték elfedné az anyagok közötti valós különbségeket.
Az oxigén legalább egy stabil izotóppal rendelkezik. Az izotópok protonszáma azonos, ezért ugyanahhoz az elemhez tartoznak, neutronszámuk és atomtömegük azonban különbözik.
Az oxigén veszélyei a kémiai formától, a dózistól és az expozíció útjától függenek. Az elemi oxigén, ionjai és vegyületei nagyon eltérő biológiai és környezeti hatásúak lehetnek, ezért mindig a ténylegesen kezelt anyagra vonatkozó biztonsági adatokat kell ellenőrizni.