Vízkezelés
A klór fertőtlenítési, tisztítási, oxidációs vagy egyéb víz- és anyagkezelési folyamatok kémiájában használható.
A klór 17 rendszámú kémiai elem (Cl), a 3. periódus 17. csoportjában, a p-mezőben található. Szobahőmérsékleten a referencia szerinti halmazállapot: gáz. Elektronkonfigurációja: [Ne] 3s2 3p5.
A halogéneknek hét vegyértékelektronjuk van. Egy elektron felvétele teljessé teszi a külső héjat, ezért gyakoriak a −1 töltésű halogenidionok; a nehezebb halogének kovalens vegyületeiben ugyanakkor sokféle oxidációs állapot fordul elő.
A szabad elemek reakcióképesek, ezért a természetben általában nem találhatók elemi állapotban. A csoportban lefelé haladva az atomok nagyobbá és polarizálhatóbbá válnak, ezzel együtt változik a reakciókészség és a halmazállapot is.
A szabad elem molekuláris vagy más módon erősen reakcióképes, a halogenidionok pedig a leggyakoribb kémiai formák közé tartoznak. A hidrogén-halogenidek, fémhalogenidek, interhalogén vegyületek és a nehezebb halogének oxigéntartalmú vegyületei a kémiát messze a −1 oxidációs állapoton túl bővítik.
A referencia szerinti halmazállapot szobahőmérsékleten gáz. A megadott sűrűség 3.2 g/L. Az olvadáspont 172.2 K (-100.9 °C). A forráspont 239.1 K (-34.04 °C). A nyomás, a tisztaság és a kristályszerkezet módosíthatja a mért fizikai tulajdonságokat.
A gyakorlatban a klór többek között a következő területeken jelenik meg: Vízkezelés, PVC és Kémiai szintézis.
A klór fertőtlenítési, tisztítási, oxidációs vagy egyéb víz- és anyagkezelési folyamatok kémiájában használható.
A klór kémiája a polivinil-klorid gyártásában is fontos; a PVC nagy mennyiségben használt műanyag csövekhez, kábel-szigeteléshez, profilokhoz és számos építőipari termékhez.
A klór elemi formában, reagensként, katalizátorkomponensként vagy kiindulási anyagként használható más vegyi anyagok előállításában.
A klór a 3. periódus 17. csoportjában található. A bemutatott környezetben kén és argon között helyezkedik el ugyanabban a periódusban; fluor fölötte, bróm pedig alatta található ugyanabban a csoportban. Ezek a helyzetek lehetővé teszik az atomméret, az ionizációs energia és a kötési viselkedés összehasonlítását a közeli elemekkel.
Az értékek az elemre, illetve ahol értelmezhető, a semleges atomra vonatkoznak. A fizikai adatok függhetnek az allotróp módosulattól, a nyomástól és a mérési körülményektől.
A klór felfedezését Carl Wilhelm Scheele nevéhez kötik. Az elem felismerése, tiszta mintájának izolálása és modern rendszámának meghatározása nem feltétlenül ugyanabban az időpontban történt.
A standard atomtömeg a következő intervallummal adható meg: [35.446, 35.457]. A természetes minták izotóparányai kissé eltérhetnek, ezért egyetlen univerzális tizedes érték elfedné az anyagok közötti valós különbségeket.
A klór legalább egy stabil izotóppal rendelkezik. Az izotópok protonszáma azonos, ezért ugyanahhoz az elemhez tartoznak, neutronszámuk és atomtömegük azonban különbözik.
A szabad halogén, illetve a klór reakcióképes vegyületei maró vagy mérgező hatásúak lehetnek. A kockázat erősen függ a kémiai formától és a koncentrációtól.