Hegesztés
Az argon védőgázként vagy ötvözőkomponensként használható hegesztéskor az oxidáció és a fémminőség szabályozására.
Az argon 18 rendszámú kémiai elem (Ar), a 3. periódus 18. csoportjában, a p-mezőben található. Szobahőmérsékleten a referencia szerinti halmazállapot: gáz. Elektronkonfigurációja: [Ne] 3s2 3p6.
A külső elektronhéj betöltött, ezért az atomok csak kis mértékben hajlamosak elektront felvenni, leadni vagy megosztani. Ez a fő oka annak, hogy a nemesgázok jóval kevésbé reakcióképesek a szomszédos csoportok elemeinél.
A nehezebb nemesgázok nem teljesen közömbösek: megfelelő körülmények között egyesek vegyületeket is képeznek, különösen erősen elektronegatív elemekkel. A csoport jellemzője tehát az alacsony reakciókészség, nem pedig a kémiai reakciók teljes hiánya.
Az argon közönséges körülmények között egyatomos. A betöltött vegyértékhéj miatt a stabil vegyületek ritkábbak, mint a szomszédos csoportokban; a kémiát főként a szabad atomok és a gyenge kölcsönhatások jellemzik.
A referencia szerinti halmazállapot szobahőmérsékleten gáz. A megadott sűrűség 1.784 g/L. Az olvadáspont 83.81 K (-189.3 °C). A forráspont 87.3 K (-185.8 °C). A nyomás, a tisztaság és a kristályszerkezet módosíthatja a mért fizikai tulajdonságokat.
A gyakorlatban az argon többek között a következő területeken jelenik meg: Hegesztés, Világítás és Inert atmoszféra.
Az argon védőgázként vagy ötvözőkomponensként használható hegesztéskor az oxidáció és a fémminőség szabályozására.
Az argon atomjai vagy vegyületei a fénnyel jól kihasználható és reprodukálható módon lépnek kölcsönhatásba.
Az argon kis reakciókészségű gázként forró vagy érzékeny anyagokat védhet a levegőtől, nedvességtől és oxidációtól.
Az argon a 3. periódus 18. csoportjában található. A bemutatott környezetben klór közvetlenül balra található ugyanabban a periódusban; neon fölötte, kripton pedig alatta található ugyanabban a csoportban. Ezek a helyzetek lehetővé teszik az atomméret, az ionizációs energia és a kötési viselkedés összehasonlítását a közeli elemekkel.
Az értékek az elemre, illetve ahol értelmezhető, a semleges atomra vonatkoznak. A fizikai adatok függhetnek az allotróp módosulattól, a nyomástól és a mérési körülményektől.
Az argon felfedezését Lord Rayleigh nevéhez kötik. Az elem felismerése, tiszta mintájának izolálása és modern rendszámának meghatározása nem feltétlenül ugyanabban az időpontban történt.
A standard atomtömeg a következő intervallummal adható meg: [39.792, 39.963]. A természetes minták izotóparányai kissé eltérhetnek, ezért egyetlen univerzális tizedes érték elfedné az anyagok közötti valós különbségeket.
Az argon legalább egy stabil izotóppal rendelkezik. Az izotópok protonszáma azonos, ezért ugyanahhoz az elemhez tartoznak, neutronszámuk és atomtömegük azonban különbözik.
A gáz önmagában nem feltétlenül kémiailag mérgező, zárt térben azonban kiszoríthatja az oxigént. Nagyobb mennyiség kezelésekor megfelelő szellőzésre és az oxigénszint ellenőrzésére van szükség.