Elektrosztatikus eredet
Az s orbitálok elektronsűrűsége nagyobb valószínűséggel közelíti meg a magot, mint az azonos n-hez tartozó p, d vagy f orbitáloké. Emiatt az s elektron kevésbé árnyékolt. A gyakori minőségi sorrend: s jobban behatol, majd p, d, f.
Belső és külső elektronok
Közelítően Z eff =Z−S, ahol S az árnyékolás mértéke. Nagyobb S kisebb nettó magvonzást jelent. Ez az egyszerű formula trendmagyarázatra hasznos, de a valós elektron-elektron korrelációt nem írja le teljesen.
Behatolási sorrend
Csoporton lefelé új főhéj kerül a vegyértékhéj alá. A nagyobb átlagos távolság és a belső elektronok árnyékolása együtt azt eredményezi, hogy a külső elektron kevésbé szorosan kötődik, még akkor is, ha a mag protonszáma nő.
Kapcsolat Z eff -fel
A d és különösen az f elektronok árnyékolása nem mindig olyan hatékony, mint egy egyszerű héjmodell sugallná. Ez hozzájárul például a lantanoida-kontrakcióhoz: az f elektronok gyenge árnyékolása miatt a növekvő magtöltés erősebben összehúzza az elektronfelhőt.
Elektrosztatikus eredet
Nem helyes azt mondani, hogy a belső elektronok „teljesen eltakarják” a magot. A kvantummechanikai elektronfelhők nem merev gömbhéjak, és egy külső elektron bizonyos valószínűséggel a belső tartományba is behatolhat.
Közelítően Z eff =Z−S, ahol S az árnyékolás mértéke. Nagyobb S kisebb nettó magvonzást jelent. Ez az egyszerű formula trendmagyarázatra hasznos, de a valós elektron-elektron korrelációt nem írja le teljesen.