Elektronika
A szilícium olyan elektronikai alkatrészekben vagy anyagokban használható, ahol fontos a vezetőképesség, a félvezető viselkedés, az optikai válasz vagy a kémiai stabilitás.
A szilícium 14 rendszámú kémiai elem (Si), a 3. periódus 14. csoportjában, a p-mezőben található. Szobahőmérsékleten a referencia szerinti halmazállapot: szilárd. Elektronkonfigurációja: [Ne] 3s2 3p2.
A 14. csoport elemeinek négy vegyértékelektronjuk van. A könnyebb elemeknél ezért különösen fontos a kovalens kötés, míg a csoportban lefelé haladva nő a fémes jelleg.
A szilícium [Ne] 3s2 3p2 elektronkonfigurációja meghatározza a kötésképzésben részt vevő vegyértékelektronok számát és energiáját. Az anyagok és vegyületek tulajdonságait ezután a szerkezet és az oxidációs állapot alakítja.
Jellemző vegyületeik közé tartoznak az oxidok, halogenidek és hidridek. A könnyebb elemek erős kovalens hálózatokat vagy láncokat alakíthatnak ki, míg a nehezebb elemeknél egyre fontosabbá válik a fémes kötés és a +2 oxidációs állapot.
A referencia szerinti halmazállapot szobahőmérsékleten szilárd. A megadott sűrűség 2.329 g/cm³. Az olvadáspont 1 688 K (1 415 °C). A forráspont 3 538 K (3 265 °C). A nyomás, a tisztaság és a kristályszerkezet módosíthatja a mért fizikai tulajdonságokat.
A gyakorlatban a szilícium többek között a következő területeken jelenik meg: Elektronika, Napelemek és Speciális üvegek.
A szilícium olyan elektronikai alkatrészekben vagy anyagokban használható, ahol fontos a vezetőképesség, a félvezető viselkedés, az optikai válasz vagy a kémiai stabilitás.
A szilícium fotovoltaikus abszorberekben, érintkezőkben, bevonatokban vagy a fényt villamos energiává alakító félvezető rétegekben használható.
A szilícium üveghez adva módosíthatja a törésmutatót, a színt, a hőtágulást, a sugárzással szembeni viselkedést vagy a kémiai tartósságot.
A szilícium a 3. periódus 14. csoportjában található. A bemutatott környezetben alumínium és foszfor között helyezkedik el ugyanabban a periódusban; szén fölötte, germánium pedig alatta található ugyanabban a csoportban. Ezek a helyzetek lehetővé teszik az atomméret, az ionizációs energia és a kötési viselkedés összehasonlítását a közeli elemekkel.
Az értékek az elemre, illetve ahol értelmezhető, a semleges atomra vonatkoznak. A fizikai adatok függhetnek az allotróp módosulattól, a nyomástól és a mérési körülményektől.
A szilícium felfedezését Jöns Jacob Berzelius nevéhez kötik. Az elem felismerése, tiszta mintájának izolálása és modern rendszámának meghatározása nem feltétlenül ugyanabban az időpontban történt.
A standard atomtömeg a következő intervallummal adható meg: [28.084, 28.086]. A természetes minták izotóparányai kissé eltérhetnek, ezért egyetlen univerzális tizedes érték elfedné az anyagok közötti valós különbségeket.
A szilícium legalább egy stabil izotóppal rendelkezik. Az izotópok protonszáma azonos, ezért ugyanahhoz az elemhez tartoznak, neutronszámuk és atomtömegük azonban különbözik.
A szilícium veszélyei a kémiai formától, a dózistól és az expozíció útjától függenek. Az elemi szilícium, ionjai és vegyületei nagyon eltérő biológiai és környezeti hatásúak lehetnek, ezért mindig a ténylegesen kezelt anyagra vonatkozó biztonsági adatokat kell ellenőrizni.