Kémiai elem · adatlap

4Be

Berillium

A berillium 4 rendszámú kémiai elem (Be), a 2. periódus 2. csoportjában, az s-mezőben található. Szobahőmérsékleten a referencia szerinti halmazállapot: szilárd. Elektronkonfigurációja: [He] 2s2.

Rendszám4

Standard atomtömeg9.0121831(5)

Csoport2

Periódus2

Mezős

Elektronkonfiguráció[He] 2s2

Elektronszerkezet

Mi határozza meg a kémiai viselkedését

A külső elektronkonfiguráció s²-re végződik. Két vegyértékelektron eltávolításakor +2 töltésű ion keletkezik, ami az alkáliföldfémek jellegzetes ionállapota.

Az 1. csoport fémeihez képest a két elektront tartalmazó külső héj módosítja az ionizációs energiát, a kötésviszonyokat és a reakciókészséget. A természetben vegyületeik többnyire oxidok, karbonátok, szulfátok vagy halogenidek formájában fordulnak elő, nem szabad fémként.

Kémiai formák

Vegyületek, ionok és anyagok

A +2 oxidációs állapot dominál. A berillium gyakori vegyületcsaládjai az oxidok, hidroxidok, halogenidek, karbonátok és szulfátok; oldhatóságuk és hőstabilitásuk a 2. csoportban lefelé haladva szabályosan változik.

Fizikai viselkedés

Halmazállapot és fázisátalakulások

A referencia szerinti halmazállapot szobahőmérsékleten szilárd. A megadott sűrűség 1.85 g/cm³. Az olvadáspont 1 556 K (1 283 °C). A forráspont 2 742 K (2 469 °C). A nyomás, a tisztaság és a kristályszerkezet módosíthatja a mért fizikai tulajdonságokat.

Előfordulás és felhasználás

A berillium előfordulása és felhasználása

A gyakorlatban a berillium többek között a következő területeken jelenik meg: Repülés és űrtechnika, Röntgenablakok és Ötvözetek.

A gyakorlatban

Konkrét felhasználási példák

Repülés és űrtechnika

A berillium ott használható, ahol kis tömeg, nagy szilárdság, hőállóság vagy speciális elektronikai és optikai tulajdonságok fontosak.

Röntgenablakok

A berillium szerkezeti fémhez képest szokatlanul jól átereszti a röntgensugárzást, ezért vékony berilliumablakokat használnak speciális röntgenberendezésekben.

Ötvözetek

A berillium fémek ötvözőjeként módosíthatja a szilárdságot, a korrózióállóságot, az olvadási viselkedést vagy a magas hőmérsékleten mutatott tulajdonságokat.

Helye a periódusos rendszerben

Mit mutatnak a szomszédos elemek

A berillium a 2. periódus 2. csoportjában található. A bemutatott környezetben lítium közvetlenül balra található ugyanabban a periódusban; magnézium közvetlenül alatta található ugyanabban a csoportban. Ezek a helyzetek lehetővé teszik az atomméret, az ionizációs energia és a kötési viselkedés összehasonlítását a közeli elemekkel.

Referenciaadatok

Fizikai és atomi tulajdonságok

Besorolásalkáliföldfém

Halmazállapot szobahőmérsékletenszilárd

Elektronhéjak2 · 2

Sűrűség1.85 g/cm³

Olvadáspont1 556 K (1 283 °C)

Forráspont2 742 K (2 469 °C)

Pauling-féle elektronegativitás1.57

Első ionizációs energia899.5 kJ/mol

Elektronaffinitás—

Az értékek az elemre, illetve ahol értelmezhető, a semleges atomra vonatkoznak. A fizikai adatok függhetnek az allotróp módosulattól, a nyomástól és a mérési körülményektől.

Történet

Felfedezés és azonosítás

A berillium felfedezését Louis Nicolas Vauquelin nevéhez kötik. Az elem felismerése, tiszta mintájának izolálása és modern rendszámának meghatározása nem feltétlenül ugyanabban az időpontban történt.

Izotópok és atomtömeg

Hogyan befolyásolja az izotópösszetétel az értékeket

A standard atomtömeg 9.0121831(5). Ez az érték a természetes földi anyag izotópösszetételére vonatkozik, nem egyetlen konkrét atom tömegére.

A berillium legalább egy stabil izotóppal rendelkezik. Az izotópok protonszáma azonos, ezért ugyanahhoz az elemhez tartoznak, neutronszámuk és atomtömegük azonban különbözik.

Biztonság

Kezelés és expozíció

A berilliumpor és -füst súlyos tüdőbetegséget okozhat; az ipari expozíciót szigorúan ellenőrizni kell.