Ötvözetek
A magnézium fémek ötvözőjeként módosíthatja a szilárdságot, a korrózióállóságot, az olvadási viselkedést vagy a magas hőmérsékleten mutatott tulajdonságokat.
A magnézium 12 rendszámú kémiai elem (Mg), a 3. periódus 2. csoportjában, az s-mezőben található. Szobahőmérsékleten a referencia szerinti halmazállapot: szilárd. Elektronkonfigurációja: [Ne] 3s2.
A külső elektronkonfiguráció s²-re végződik. Két vegyértékelektron eltávolításakor +2 töltésű ion keletkezik, ami az alkáliföldfémek jellegzetes ionállapota.
Az 1. csoport fémeihez képest a két elektront tartalmazó külső héj módosítja az ionizációs energiát, a kötésviszonyokat és a reakciókészséget. A természetben vegyületeik többnyire oxidok, karbonátok, szulfátok vagy halogenidek formájában fordulnak elő, nem szabad fémként.
A +2 oxidációs állapot dominál. A magnézium gyakori vegyületcsaládjai az oxidok, hidroxidok, halogenidek, karbonátok és szulfátok; oldhatóságuk és hőstabilitásuk a 2. csoportban lefelé haladva szabályosan változik.
A referencia szerinti halmazállapot szobahőmérsékleten szilárd. A megadott sűrűség 1.738 g/cm³. Az olvadáspont 923 K (649.9 °C). A forráspont 1 363 K (1 090 °C). A nyomás, a tisztaság és a kristályszerkezet módosíthatja a mért fizikai tulajdonságokat.
A gyakorlatban a magnézium többek között a következő területeken jelenik meg: Ötvözetek, Tűzijátékok és Biológia.
A magnézium fémek ötvözőjeként módosíthatja a szilárdságot, a korrózióállóságot, az olvadási viselkedést vagy a magas hőmérsékleten mutatott tulajdonságokat.
A magnézium vegyületei pirotechnikai elegyekben hevítve jellegzetes színeket, szikrákat vagy energetikai hatásokat hozhatnak létre.
A magnézium ionjai vagy vegyületei biológiai szerkezetekben, enzimekben, jelátviteli folyamatokban vagy az anyagcserében vehetnek részt.
A magnézium a 3. periódus 2. csoportjában található. A bemutatott környezetben nátrium közvetlenül balra található ugyanabban a periódusban; berillium fölötte, kalcium pedig alatta található ugyanabban a csoportban. Ezek a helyzetek lehetővé teszik az atomméret, az ionizációs energia és a kötési viselkedés összehasonlítását a közeli elemekkel.
Az értékek az elemre, illetve ahol értelmezhető, a semleges atomra vonatkoznak. A fizikai adatok függhetnek az allotróp módosulattól, a nyomástól és a mérési körülményektől.
A magnézium felfedezését Joseph Black nevéhez kötik. Az elem felismerése, tiszta mintájának izolálása és modern rendszámának meghatározása nem feltétlenül ugyanabban az időpontban történt.
A standard atomtömeg a következő intervallummal adható meg: [24.304, 24.307]. A természetes minták izotóparányai kissé eltérhetnek, ezért egyetlen univerzális tizedes érték elfedné az anyagok közötti valós különbségeket.
A magnézium legalább egy stabil izotóppal rendelkezik. Az izotópok protonszáma azonos, ezért ugyanahhoz az elemhez tartoznak, neutronszámuk és atomtömegük azonban különbözik.
A magnézium veszélyei a kémiai formától, a dózistól és az expozíció útjától függenek. Az elemi magnézium, ionjai és vegyületei nagyon eltérő biológiai és környezeti hatásúak lehetnek, ezért mindig a ténylegesen kezelt anyagra vonatkozó biztonsági adatokat kell ellenőrizni.