Gyújtógyertyák
Az irídiumtartalmú hő- és korrózióálló ötvözeteket olyan elektródokban használják, amelyeknek ismételt elektromos kisüléseket és égési hőmérsékleteket kell elviselniük.
Az irídium 77 rendszámú kémiai elem (Ir), a 6. periódus 9. csoportjában, a d-mezőben található. Szobahőmérsékleten a referencia szerinti halmazállapot: szilárd. Elektronkonfigurációja: [Xe] 4f14 5d7 6s2.
A d-alhéj részt vesz az irídium kémiájában. Az átmenetifémek hasonló energiájú elektronokat használhatnak a kötésképzésben, ezért a d-mezőben gyakoriak a változó oxidációs állapotok, a koordinációs vegyületek és a katalitikus viselkedés.
A [Xe] 4f14 5d7 6s2 elektronkonfigurációt a vegyület oxidációs állapotával együtt kell értelmezni: elektronok eltávolítása megváltoztatja a d-pályák betöltöttségét, és ezzel a színt, mágnesességet, kötésviszonyokat és reakciókészséget is.
Az irídium fontos kémiai formái közé tartozik a fém és ötvözetei, az oxidok, halogenidek és koordinációs vegyületek. A változó oxidációs állapotok gyakoriak, mert az s- és d-elektronok energiája hasonló, a fémion körüli ligandumok pedig erősen módosíthatják a színt, mágnesességet és reakciókészséget.
A referencia szerinti halmazállapot szobahőmérsékleten szilárd. A megadott sűrűség 22.56 g/cm³. Az olvadáspont 2 719 K (2 446 °C). A forráspont 4 403 K (4 130 °C). A nyomás, a tisztaság és a kristályszerkezet módosíthatja a mért fizikai tulajdonságokat.
A gyakorlatban az irídium többek között a következő területeken jelenik meg: Gyújtógyertyák, Olvasztótégelyek és Elektronika.
Az irídiumtartalmú hő- és korrózióálló ötvözeteket olyan elektródokban használják, amelyeknek ismételt elektromos kisüléseket és égési hőmérsékleteket kell elviselniük.
Az elemet tartalmazó, nagy hőmérsékletnek és korróziónak ellenálló anyagokat reaktív olvadékok vagy laboratóriumi minták tárolására használják.
Az irídium olyan elektronikai alkatrészekben vagy anyagokban használható, ahol fontos a vezetőképesség, a félvezető viselkedés, az optikai válasz vagy a kémiai stabilitás.
Az irídium a 6. periódus 9. csoportjában található. A bemutatott környezetben ozmium és platina között helyezkedik el ugyanabban a periódusban; ródium fölötte, meitnérium pedig alatta található ugyanabban a csoportban. Ezek a helyzetek lehetővé teszik az atomméret, az ionizációs energia és a kötési viselkedés összehasonlítását a közeli elemekkel.
Az értékek az elemre, illetve ahol értelmezhető, a semleges atomra vonatkoznak. A fizikai adatok függhetnek az allotróp módosulattól, a nyomástól és a mérési körülményektől.
Az irídium felfedezését Smithson Tennant nevéhez kötik. Az elem felismerése, tiszta mintájának izolálása és modern rendszámának meghatározása nem feltétlenül ugyanabban az időpontban történt.
A standard atomtömeg 192.217(2). Ez az érték a természetes földi anyag izotópösszetételére vonatkozik, nem egyetlen konkrét atom tömegére.
Az irídium legalább egy stabil izotóppal rendelkezik. Az izotópok protonszáma azonos, ezért ugyanahhoz az elemhez tartoznak, neutronszámuk és atomtömegük azonban különbözik.
Az irídium veszélyei a kémiai formától, a dózistól és az expozíció útjától függenek. Az elemi irídium, ionjai és vegyületei nagyon eltérő biológiai és környezeti hatásúak lehetnek, ezért mindig a ténylegesen kezelt anyagra vonatkozó biztonsági adatokat kell ellenőrizni.