Akkumulátorok
Az ólom egyes akkumulátorkémiákban, elektródanyagokban vagy elektrolitokban használható; pontos szerepe a vegyülettől és a cella felépítésétől függ.
Az ólom 82 rendszámú kémiai elem (Pb), a 6. periódus 14. csoportjában, a p-mezőben található. Szobahőmérsékleten a referencia szerinti halmazállapot: szilárd. Elektronkonfigurációja: [Xe] 4f14 5d10 6s2 6p2.
A 14. csoport elemeinek négy vegyértékelektronjuk van. A könnyebb elemeknél ezért különösen fontos a kovalens kötés, míg a csoportban lefelé haladva nő a fémes jelleg.
Az ólom [Xe] 4f14 5d10 6s2 6p2 elektronkonfigurációja meghatározza a kötésképzésben részt vevő vegyértékelektronok számát és energiáját. Az anyagok és vegyületek tulajdonságait ezután a szerkezet és az oxidációs állapot alakítja.
Jellemző vegyületeik közé tartoznak az oxidok, halogenidek és hidridek. A könnyebb elemek erős kovalens hálózatokat vagy láncokat alakíthatnak ki, míg a nehezebb elemeknél egyre fontosabbá válik a fémes kötés és a +2 oxidációs állapot.
A referencia szerinti halmazállapot szobahőmérsékleten szilárd. A megadott sűrűség 11.34 g/cm³. Az olvadáspont 600.6 K (327.5 °C). A forráspont 2 022 K (1 749 °C). A nyomás, a tisztaság és a kristályszerkezet módosíthatja a mért fizikai tulajdonságokat.
A gyakorlatban az ólom többek között a következő területeken jelenik meg: Akkumulátorok, Sugárvédelem és Építőipar.
Az ólom egyes akkumulátorkémiákban, elektródanyagokban vagy elektrolitokban használható; pontos szerepe a vegyülettől és a cella felépítésétől függ.
A nagy sűrűségű ólomtartalmú anyagok vagy vegyületek ellenőrzött alkalmazásokban csökkenthetik az ionizáló sugárzás intenzitását.
Az ólom szerkezeti anyagokban, bevonatokban, cementkémiai rendszerekben vagy nagy mechanikai tartósságú ötvözetekben használható.
Az ólom a 6. periódus 14. csoportjában található. A bemutatott környezetben tallium és bizmut között helyezkedik el ugyanabban a periódusban; ón fölötte, fleróvium pedig alatta található ugyanabban a csoportban. Ezek a helyzetek lehetővé teszik az atomméret, az ionizációs energia és a kötési viselkedés összehasonlítását a közeli elemekkel.
Az értékek az elemre, illetve ahol értelmezhető, a semleges atomra vonatkoznak. A fizikai adatok függhetnek az allotróp módosulattól, a nyomástól és a mérési körülményektől.
Az ólom használata az ókorig nyúlik vissza, jóval a modern kémia előttre. Anyagként való korai alkalmazása, kémiai azonosítása és a rendszámon alapuló modern meghatározása külön történeti szakaszhoz tartozik.
A standard atomtömeg a következő intervallummal adható meg: [206.14, 207.94]. A természetes minták izotóparányai kissé eltérhetnek, ezért egyetlen univerzális tizedes érték elfedné az anyagok közötti valós különbségeket.
Az ólom legalább egy stabil izotóppal rendelkezik. Az izotópok protonszáma azonos, ezért ugyanahhoz az elemhez tartoznak, neutronszámuk és atomtömegük azonban különbözik.
Az ólom mérgező, különösen a fejlődő idegrendszerre. A porból, festékből, szennyezett anyagokból és ipari munkából származó expozíciót ellenőrizni kell.