Kémiai elem · adatlap

50Sn

Ón

Az ón 50 rendszámú kémiai elem (Sn), az 5. periódus 14. csoportjában, a p-mezőben található. Szobahőmérsékleten a referencia szerinti halmazállapot: szilárd. Elektronkonfigurációja: [Kr] 4d10 5s2 5p2.

Rendszám50

Standard atomtömeg118.710(7)

Csoport14

Periódus5

Mezőp

Elektronkonfiguráció[Kr] 4d10 5s2 5p2

Elektronszerkezet

Mi határozza meg a kémiai viselkedését

A 14. csoport elemeinek négy vegyértékelektronjuk van. A könnyebb elemeknél ezért különösen fontos a kovalens kötés, míg a csoportban lefelé haladva nő a fémes jelleg.

Az ón [Kr] 4d10 5s2 5p2 elektronkonfigurációja meghatározza a kötésképzésben részt vevő vegyértékelektronok számát és energiáját. Az anyagok és vegyületek tulajdonságait ezután a szerkezet és az oxidációs állapot alakítja.

Kémiai formák

Vegyületek, ionok és anyagok

Jellemző vegyületeik közé tartoznak az oxidok, halogenidek és hidridek. A könnyebb elemek erős kovalens hálózatokat vagy láncokat alakíthatnak ki, míg a nehezebb elemeknél egyre fontosabbá válik a fémes kötés és a +2 oxidációs állapot.

Fizikai viselkedés

Halmazállapot és fázisátalakulások

A referencia szerinti halmazállapot szobahőmérsékleten szilárd. A megadott sűrűség 7.365 g/cm³. Az olvadáspont 505.1 K (231.9 °C). A forráspont 2 875 K (2 602 °C). A nyomás, a tisztaság és a kristályszerkezet módosíthatja a mért fizikai tulajdonságokat.

Előfordulás és felhasználás

Az ón előfordulása és felhasználása

A gyakorlatban az ón többek között a következő területeken jelenik meg: Forraszanyagok, Bevonatok és Bronz.

A gyakorlatban

Konkrét felhasználási példák

Forraszanyagok

Az ónban gazdag forraszanyagok megfelelő hőmérsékleten megolvadnak, és elektromos, illetve mechanikai kötést hoznak létre az alkatrészek között.

Bevonatok

Az ón olyan felületi rétegekben használható, amelyek korrózióállóságot, keménységet, optikai hatást vagy kémiai védelmet biztosítanak.

Bronz

Az ón rézalapú bronzötvözetekben a szilárdság, a keménység és a korróziós viselkedés módosítására használható.

Helye a periódusos rendszerben

Mit mutatnak a szomszédos elemek

Az ón az 5. periódus 14. csoportjában található. A bemutatott környezetben indium és antimon között helyezkedik el ugyanabban a periódusban; germánium fölötte, ólom pedig alatta található ugyanabban a csoportban. Ezek a helyzetek lehetővé teszik az atomméret, az ionizációs energia és a kötési viselkedés összehasonlítását a közeli elemekkel.

Referenciaadatok

Fizikai és atomi tulajdonságok

Besorolásposzttranzíciós fém

Halmazállapot szobahőmérsékletenszilárd

Elektronhéjak2 · 8 · 18 · 18 · 4

Sűrűség7.365 g/cm³

Olvadáspont505.1 K (231.9 °C)

Forráspont2 875 K (2 602 °C)

Pauling-féle elektronegativitás1.96

Első ionizációs energia708.6 kJ/mol

Elektronaffinitás107.3 kJ/mol

Az értékek az elemre, illetve ahol értelmezhető, a semleges atomra vonatkoznak. A fizikai adatok függhetnek az allotróp módosulattól, a nyomástól és a mérési körülményektől.

Történet

Felfedezés és azonosítás

Az ón már 3500 BC előtt ismert volt, és nem köthető egyetlen felfedezőhöz. Korai használata megelőzi a modern kémiát, ezért az anyag használata, az elem kémiai azonosítása és a későbbi rendszám szerinti meghatározás külön történeti szakasz.

Izotópok és atomtömeg

Hogyan befolyásolja az izotópösszetétel az értékeket

A standard atomtömeg 118.710(7). Ez az érték a természetes földi anyag izotópösszetételére vonatkozik, nem egyetlen konkrét atom tömegére.

Az ón legalább egy stabil izotóppal rendelkezik. Az izotópok protonszáma azonos, ezért ugyanahhoz az elemhez tartoznak, neutronszámuk és atomtömegük azonban különbözik.

Biztonság

Kezelés és expozíció

Az ón veszélyei a kémiai formától, a dózistól és az expozíció útjától függenek. Az elemi ón, ionjai és vegyületei nagyon eltérő biológiai és környezeti hatásúak lehetnek, ezért mindig a ténylegesen kezelt anyagra vonatkozó biztonsági adatokat kell ellenőrizni.