Napelemek
A tellúr fotovoltaikus abszorberekben, érintkezőkben, bevonatokban vagy a fényt villamos energiává alakító félvezető rétegekben használható.
A tellúr 52 rendszámú kémiai elem (Te), az 5. periódus 16. csoportjában, a p-mezőben található. Szobahőmérsékleten a referencia szerinti halmazállapot: szilárd. Elektronkonfigurációja: [Kr] 4d10 5s2 5p4.
A 16. csoport atomjainak hat vegyértékelektronjuk van. A kötésképzés gyakran két elektron felvételével vagy megosztásával jár, a nehezebb elemek pedig az oxidációs állapotok szélesebb tartományát érhetik el.
A tellúr külsőhéj-szerkezete segít megérteni, miért fontosak az oxidok, szulfidok, oxoanionok és kovalens vegyületek a kalkogének családjában.
A 16. csoportban fontosak a hidridek, oxidok, szulfidok vagy szelenidek, halogenidek és oxoanionok. A könnyebb kalkogéneknél gyakori a −2 oxidációs állapot, a nehezebb vegyületekben pedig egyre könnyebben alakulnak ki pozitív oxidációs állapotok.
A referencia szerinti halmazállapot szobahőmérsékleten szilárd. A megadott sűrűség 6.24 g/cm³. Az olvadáspont 722.7 K (449.6 °C). A forráspont 1 261 K (987.9 °C). A nyomás, a tisztaság és a kristályszerkezet módosíthatja a mért fizikai tulajdonságokat.
A gyakorlatban a tellúr többek között a következő területeken jelenik meg: Napelemek, Termoelektromos anyagok és Ötvözetek.
A tellúr fotovoltaikus abszorberekben, érintkezőkben, bevonatokban vagy a fényt villamos energiává alakító félvezető rétegekben használható.
A tellúr olyan anyagokban használható, amelyek a hőmérséklet-különbséget közvetlenül elektromos feszültséggé alakítják, vagy fordítva.
A tellúr fémek ötvözőjeként módosíthatja a szilárdságot, a korrózióállóságot, az olvadási viselkedést vagy a magas hőmérsékleten mutatott tulajdonságokat.
A tellúr az 5. periódus 16. csoportjában található. A bemutatott környezetben antimon és jód között helyezkedik el ugyanabban a periódusban; szelén fölötte, polónium pedig alatta található ugyanabban a csoportban. Ezek a helyzetek lehetővé teszik az atomméret, az ionizációs energia és a kötési viselkedés összehasonlítását a közeli elemekkel.
Az értékek az elemre, illetve ahol értelmezhető, a semleges atomra vonatkoznak. A fizikai adatok függhetnek az allotróp módosulattól, a nyomástól és a mérési körülményektől.
A tellúr felfedezését Franz-Joseph Müller von Reichenstein nevéhez kötik. Az elem felismerése, tiszta mintájának izolálása és modern rendszámának meghatározása nem feltétlenül ugyanabban az időpontban történt.
A standard atomtömeg 127.60(3). Ez az érték a természetes földi anyag izotópösszetételére vonatkozik, nem egyetlen konkrét atom tömegére.
A tellúr legalább egy stabil izotóppal rendelkezik. Az izotópok protonszáma azonos, ezért ugyanahhoz az elemhez tartoznak, neutronszámuk és atomtömegük azonban különbözik.
A tellúr veszélyei a kémiai formától, a dózistól és az expozíció útjától függenek. Az elemi tellúr, ionjai és vegyületei nagyon eltérő biológiai és környezeti hatásúak lehetnek, ezért mindig a ténylegesen kezelt anyagra vonatkozó biztonsági adatokat kell ellenőrizni.