Egyetemes tömegvonzás

Newton egyetemes tömegvonzási törvénye ugyanazzal a szabállyal írja le a leeső testeket, a bolygókat és a műholdakat. A vonzóerő a távolság négyzetével gyengül, de nem kapcsol ki egy adott határnál.

Az egyetemes gravitációs erő

F = Gm₁m₂/r²

A gravitációs állandó G = 6,67430 × 10⁻¹¹ N·m²·kg⁻². Pontszerű vagy gömbszimmetrikus testeknél r a tömegközéppontok távolsága. A két test ugyanakkora, ellentétes irányú erőt fejt ki egymásra; gyorsulásuk mégis különbözhet, mert a=F/m.

r2r → F/44r → F/16távolság rerő
A gravitáció inverz négyzetes törvényt követ. Ha két pontszerű tömeg távolságát megkétszerezzük, a köztük ható erő a negyedére csökken.

Az inverz négyzetes függés vizsgálata

Gravitációs tér és súly

Egy próbatest erőhatásának újraszámítása helyett definiálhatjuk a gravitációs teret: g⃗=F⃗/m. Egy gömbszimmetrikus M tömegen kívül g=GM/r², iránya a középpont felé mutat.

A Föld felszíne közelében g≈9,81 N·kg⁻¹=9,81 m·s⁻², így a súly W=mg. A keringő űrhajósok nem a gravitáció hiánya miatt súlytalanok: az űrhajó és minden benne lévő tárgy együtt szabadesik.

Gömbszimmetria és a sugár szerepe

Gömbszimmetrikus test külső gravitációs tere olyan, mintha teljes tömege a középpontban lenne. Ezért a magassági feladatokban r a bolygó középpontjától mért távolság, nem pusztán a felszín feletti magasság.

Homogén gömb belsejében nem használható a teljes M tömeggel a GM/r² kifejezés; csak az r sugarú gömbön belüli tömeg járul hozzá ugyanilyen módon. A gömbhéjtétel szerint ideális, homogén gömbhéj belsejében a nettó gravitációs tér nulla.

A pálya folyamatos szabadesés

bolygóérintő irányú sebességgravitáció befelé
A keringés folyamatos szabadesés. Az érintő irányú mozgás előre viszi a testet, miközben a gravitáció állandóan a központi test felé fordítja a sebességvektort.

Körpályán a gravitáció adja a centripetális gyorsulást. A GMm/r²=mv²/r egyenletből v=√(GM/r). Nagyobb sugarú körpályán a sebesség kisebb, miközben a keringési idő hosszabb.

Gravitációs potenciális energia és szökési sebesség

Nagy távolságváltozásnál célszerű a potenciális energia zérusszintjét végtelenben választani:

U = −GMm/r

A negatív előjel kötött állapotot jelez. A légkört és a forgást elhanyagolva a legkisebb kezdősebesség, amellyel a test végtelen távolra juthat nulla végsebességgel, vesc=√(2GM/R). Körpályán a teljes mechanikai energia E=−GMm/(2r), tehát szintén negatív.

Kidolgozott példák

1. A távolság megkétszerezése

Két tömeg r távolságban F erővel vonzza egymást. Mekkora az erő 2r távolságban?

Megoldás

Mivel F∝1/r², F′=F/2²=F/4.

2. Térerősség nagyobb magasságban

A Föld középpontjától 2R távolságban hogyan viszonyul g a felszíni R távolsághoz?

Megoldás

g∝1/r², ezért g(2R)=g(R)/4. Ez a pont egy földsugárral van a felszín felett.

3. Körpálya sebessége

Vezesse le egy kis műhold v sebességét r sugarú körpályán egy M tömeg körül.

Megoldás

GMm/r²=mv²/r. m és egy r kiesik, így v=√(GM/r). Az ideális pályasebesség nem függ a műhold saját tömegétől.